Az ügyvédek már használnak digitális eszközöket, ennek ellenére az egyedi szerződéseket és jogi dokumentumokat a legtöbb ügyvédi iroda továbbra is esetről esetre újra alkotja. Felmerülhet a kérdés, hatékonyan automatizálható ez a folyamat?
A Jövő jogásza podcastban Megyeri Andrea a Wolters Kluwer Hungary innovációs igazgatója Jalsovszky Pállal és Fehér Tamással, a Jalsovszky Ügyvédi Iroda partnereivel beszélgetett a szerződésautomatizálás módszeréről és arról az eljárásról, amelyet évek óta fejlesztenek az ügyvédi irodában. Ebből az epizódból olvashatnak most részletet.
A teljes beszélgetést meghallgathatja Youtube-on és Spotify-on.
M.A.: Több éve használtok modern legaltech eszközöket az ügyvédi irodában. Hogy látjátok, melyek a jogi tanácsadás legegyszerűbben automatizálható munkafolyamatai?
F.T.: Sok olyan folyamata van a jogi munkának, amelyek automatizálhatóak. Szerintem klasszikusan ide tartozik a due diligence, azaz az átvilágításoknak a végzése, amit most már jó ideje többen is megpróbálnak automatizálni.
Ugyanide tartozik talán legklasszikusabban a jogi kutatásnak a területe. Emlékszem még a lemezes Jogtárra, ami nagyon jó volt akkor, amikor évente csak két-három jogszabályváltozás volt. Ez napjainkra teljesen megváltozott, most már szinte kötelező, hogy digitális eszközöket használjunk a jogi kutatáshoz és a jogszabályok követéséhez is. (A Jogtár® változásfigyeltetés funkciója segítségével magyar és európai uniós jogszabályokat, témaköröket és tárgyszavakat tud figyeltetni, s azok változásakor értesítést kap – a szerk.)
Ezeken túlmenően ide tartozik a szerződésautomatizáció, ami talán kevésbé evidens, vagy legalábbis kevésbé elterjedt, de úgy láttuk, hogy érdemes belevágni a fejszénket, mert viszonylag limitált befektetéssel nagy haszon érhető el vele.
M.A.: Milyen út vezetett oda, hogy végül belefogtatok ebbe a folyamatba?
J.P.: Ha jogászok hallgatják ezt a podcastot, akkor bizonyára mindenkinek volt már olyan élménye, hogy egy olyan szerződéses konstrukciót kellett megalkotni, amit egyszer már elkészített. Ilyenkor az ember elkezd kutatni az adatbázisában, jó esetben talál egy mintát, ami félig jó, rossz esetben megcsinálja újra az egészet. Mindenkinek van szerintem egy saját belső feszültsége, hogy ha egyszer valamit megalkotott, megoldott egy adott szakmai helyzetet, akkor azt ne kelljen újra és újra megcsinálnia. Végül is a jogi munka részben olyan paneleknek az összeállítása, amiket egyszer már valahol valaki - akár mi magunk, akár más - megírt. Persze változik a világ, változnak az élethelyzetek, változik a dolgok komplexitása, de egy szerződés megalkotása mélyén 80-90 százalékban ugyanaz a jogi munka, ugyanazok a terminus technicusok, ugyanazok a szerződéses formulák vannak, mint öt-tíz évvel ezelőtt. Ezért kezdtünk el azon gondolkodni, hogyan tudnánk ezt automatizálni vagy legalább egy adatbázisban rendezni, amiket egyszer már elkészítettünk, hogy szükség esetén fel tudjuk használni.
A folyamat egyik fordulópontja az volt, amikor négy évvel ezelőtt azt láttuk, hogy már vannak olyan termékek a piacon, amiket érdemes megvizsgálni. Másrészt kellett egy olyan embert is találnunk, aki amellett, hogy jogász és jogi képzettséggel rendelkezik, van benne informatikai érdeklődés, átlátja a folyamatokat, és van egy folyamatfejlesztési szemlélete, amivel egy ilyen feladatnak neki tud állni.
M.A.: Hogyan választottátok ki a megfelelő eszközt?
F.T.: Talán ez a legnehezebb része a jogi technológia alkalmazásának, hogy egyáltalán feltérképezzük, milyen eszközök érhetőek el a piacon, és kiválasszuk a megfelelőt. Ez azért nem mindegy, mert amikor az ember elkezd egy adott eszközt egy adott feladatra használni, akkor kockázatot vállal. Vállalja a technológiának a kockázatát, hogy a legmegfelelőbbet választotta-e és vállalja a szolgáltatóban rejlő kockázatot, aki az adott eszközt a rendelkezésünkre bocsátja, hogy vajon ott lesz-e még a piacon négy-öt év múlva.
A szerződésautomatizációnál szembesültünk még egy kérdéssel. Válasszunk a piacon elérhető számos nagyon tetszetős, egyszerűen használható technológia közül, vagy döntsünk úgy, hogy saját magunk fejlesztjük le ezt az eszközt. Ez a két végpont.
Azt tapasztaltuk, amikor elkezdtünk egy konkrét megoldást használni, hogy nagyon „csilivili” és felhasználóbarát, de nem képes arra a szintű automatizációra, amire mi vágytunk. Nem tudta azokat a nagyon finom logikai, algoritmikai dolgokat, amiket szerettünk volna beépíteni a szerződéseinkbe. Beszéltünk több olyan irodával is, akik saját maguknak készítettek automatizációs szoftvert, de úgy láttuk, hogy ez sem a mi utunk. Az elérhető előnyökhöz képest nagyon sok idő és energia befektetést igényel, ráadásul olyan területre kellett volna tévednünk - a programozás területére -, amihez jogászként alapvetően nem értünk. Végső soron egy olyan eszközt választottunk, ami a szofisztikáltabbak közé tartozik, tehát egy nagyon kifinomult, alapos algoritmizációt tesz lehetővé, de ugyanakkor nem igényel kódolási tudást.
A teljes beszélgetést meghallgathatja Youtube-on és Spotify-on.
Jelentkezzen a LegalTech Meetup következő rendezvényeire >> Részletes tematika és regisztráció
